Az elmúlt két évtizedben Kína a globális növekedés egyik legfontosabb hajtóerejévé vált. Az intenzív iparosítás, urbanizáció és belső fogyasztásbővülés nemcsak az ország életszínvonalát emelte, hanem a világkereskedelem struktúráját is jelentősen átalakította. A nyugati országok számára Kína egyszerre volt olcsó gyártóhely, nyersanyag-importőr, dinamikusan növekvő fogyasztói piac – és egyre inkább stratégiai versenytárs. A kínai gazdaság jelenlegi lassulása ezért messze túlmutat a nemzeti kereteken, és közvetlenül befolyásolja a globális gazdasági stabilitást.

A kínai gazdaság aktuális kihívásai nem klasszikus recesszióként vagy pénzügyi összeomlásként írhatók le, hanem egy elhúzódó szerkezeti átalakulásként. A korábbi növekedési modell – iparosításra, exportvezérelt stratégiára és olcsó hitelezésre épülve – mára kimerülőben van. Az ingatlanszektor válsága, a tartósan magas ifjúsági munkanélküliség, a gyenge belső fogyasztás és a deflációs nyomás mind azt jelzik, hogy mélyebb rendszerproblémákról van szó. A kormány technológiai fejlesztéssel és zöldátmenettel próbál új növekedési pályát találni, de az átmenet lassú és bizonytalan.

Kína demográfiai helyzete egyre komolyabb gazdasági korlátokat jelent. A népesség 2022 óta csökken, a munkaképes korú népesség aránya mérséklődik, miközben az időseké gyorsan nő. Ez nemcsak a munkaerő-kínálatot érinti, hanem a megtakarítási és fogyasztási dinamikákat is átrendezi. Egy öregedő társadalomban csökken a beruházási hajlandóság, gyengül a belső kereslet, így hosszú távon csökken a gazdasági növekedési potenciál. Ezzel párhuzamosan a kínai középosztály óvatosabb lett a költekezésben. Az ingatlanpiaci bizonytalanság, a jövő iránti aggodalmak – például a nyugdíj- és egészségügyi rendszer elégtelensége – erősítik a megtakarítási hajlamot, ami visszafogja a fogyasztást.

A kínai lassulás nemcsak keresleti, hanem kínálati oldalon is globális következményekkel jár. Kína kulcsszerepet tölt be a high-tech iparágakban és a kritikus nyersanyagok – például ritkaföldfémek, lítium, magnézium – világpiacán. Bármilyen fennakadás ezekben az ágazatokban (legyen az gazdasági vagy szabályozási eredetű) súlyos zavarokat okozhat a globális ellátási láncokban, különösen az elektronikai, autóipari és zöldtechnológiai szektorban. E paradox helyzet eredményeként a kínai lassulás egyes szektorokban deflációhoz (keresletcsökkenés), másokban inflációhoz (kínálatszűke) vezethet. Például a napelemiparban a túlkapacitás miatt jelenleg alacsonyak az árak, de ha a kínai termelés visszaesik, az alternatív beszerzések magasabb költségei árfelhajtó hatással járhatnak – különösen Európában, ahol szoros a dekarbonizációs menetrend.

Mint a világ legnagyobb nyersanyag-importőre, Kína keresletének változása jelentős hatással van a globális árakra. Rövid távon a keresletcsökkenés lefelé nyomhatja az árakat, ami kedvezhet a nyugati inflációs folyamatoknak. Hosszabb távon azonban a tartósan gyenge kereslet elbizonytalaníthatja a bányászati beruházásokat, különösen azokat, amelyek magas költségűek és hosszú megtérülési idejűek – ez pedig középtávon kínálatszűkét és áremelkedést eredményezhet.

A kínai pénzügyi rendszer mérete és komplexitása miatt rendszerszintű kockázatokat hordoz. A jelentős ingatlanfejlesztők vagy pénzintézetek (mint az Evergrande) esetleges csődjei bizalmi válságot idézhetnek elő. Bár a kínai állam eddig beavatkozott a stabilitás megőrzése érdekében, az árnyékbankrendszer, a helyi önkormányzatok eladósodottsága és az állami bankok átláthatatlansága további veszélyeket jelent. A kínai jegybank többször alkalmazott célzott élénkítő eszközöket – például kamatcsökkentéseket, likviditásinjekciókat –, ezek hatása azonban korlátozott maradt. A monetáris és kvázi-fiskális politikák összefonódása, valamint a transzparencia hiánya gyengíti a bizalmat.

A gazdasági lassulás hátterében politikai tényezők is szerepet játszanak. Az elmúlt évek szabályozási beavatkozásai – különösen a technológiai cégek, oktatási szektor vagy ingatlanfejlesztők ellen – növelték a gazdaságpolitikai kiszámíthatatlanságot. Ez csökkenti a magánszektor beruházási kedvét, különösen az exportorientált és innováció-vezérelt ágazatokban. A kínai modell sikere korábban az állam és piac közötti egyensúlyra épült, de a mostani irány az állami kontroll erősödését tükrözi, ami hosszabb távon alááshatja a fenntartható növekedést.

A jüan leértékelődése – akár versenyképességi, akár tőkekiáramlást megelőző célból – dominóhatást válthat ki más feltörekvő országok devizáiban is. A globális befektetők ilyenkor gyakran a teljes régióból vonják ki tőkéjüket, ami likviditási stresszt és kockázatkerülést eredményezhet. Bár a kínai pénzügyi rendszer kevésbé integrált a globális rendszerbe, a belső kereslet és bizalom gyengeségei éppúgy globális visszacsatolást válthatnak ki, különösen az ipari és nyersanyagpiacokon keresztül.

Kína gazdasági állapota ma már nem pusztán külpolitikai vagy kereskedelmi ügy. A kínai gazdaság strukturális lassulása globális keresleti, kínálati, pénzügyi és geopolitikai szinten is érezhető. Az árak, a munkaerőpiac, a beruházási környezet vagy éppen a nyugdíjmegtakarítások alakulása mind összekapcsolódik azzal, ami Kínában történik.

A kérdés csak az, időben felismerjük-e ennek súlyát – vagy csak akkor, amikor a kínai lassulás már közvetlenül is érezteti hatását a saját pénztárcánkban.

---

fotó: Shutterstock, kínai város, napelemek