Iránt már sokan megpróbálták elfoglalni vízi vagy szárazföldi úton a történelem során. Ahhoz, hogy megértsük az országot, (korábbi ismertebb nevén Perzsiát), a földrajzával érdemes tisztában lennünk. A határait héjszerűen hegyláncok borítják, középütt az országot kopár sósivatagok lepik el. A hegyek áthatolhatatlan akadályt képeznek. Az egyetlen látszólag hatékony lehetőség Irán megtámadására a légi stratégia lenne, de ettől még az amerikaiak is óvakodnak, lévén, hogy Irán egy potenciális atomhatalom. A légi támadás mindösszesen egy erős kezdéshez lenne elég, a szárazföldön nyilvánvalóan a hazaiak vannak előnyben.

Mivel szembesültek korábban a szárazföldről támadók?

Bárki, aki szárazföldi harcot választott, előbb hegyekkel, mocsarakkal és sivatagokkal kellett, hogy megbirkózzon.

Nyugatra a Zagrosz-hegység fut le a Hormuzi-szorosba, délre a Közép-Makrán-hegység terül el. Ez az első akadály, védőfal, amit bármelyik támadónak „meg kell ugrania”. Nyugatról csupán egy egérút mutatkozik, ez pedig Irak irányából a Satt-el-Arab folyó, ami kézenfekvő megoldás lenne, de az iráni határ mocsaras és így ez a földrajzi adottság is Iránnak kedvez. Még ha ezen túl is jut az ambiciózus támadó, rögtön a Zagrosz-hegységgel találkozik.

Ha északról, a Kaszpi-tenger felől próbálkozunk, az Alborz-hegység állja utunkat. Bár az afgán határnál alacsonyabb hegyek vannak, azokon sem könnyű átjutni. Tehát nyugatról, északról és keletről hegyek kerítik körbe az országot, a keletről jövő hegyvonulatok is a Hormuzi-szorosba futnak.

Volt, aki sikerrel járt? Nagy Sándornak adódtak sikerei komoly véráldozatok árán, később, az 1200-as években a mongoloknak, de hiába foglalták el a területet, nem voltak felkészülve arra, hogy ilyen körülmények között miként kell működtetni a társadalmat, tekintve, hogy a lakosság egy része elbújva élt a hegyláncok között. (Ez a szeparálódás pedig számos etnikumot is jelent, amelyeknek a meggyőződéseit nem könnyű összehangolni.) Mintha meghódítanánk egy terepet, amin nem tudunk túl sok mindent csinálni. Az oszmánoknak az 1500-as években voltak nagy volumenű terveik, de végül és hosszú távon a hegyek döntöttek. A történelem folyamán mindig felmerültek – többek között az ország elérhetetlenségéből és kulturális kincseiből fakadó – vonzalmak más közösségek részéről, amelyeket végül a földrajz rendezett. (Ahogy Iránnak is voltak és vannak hódító törekvései.) Ne feledjük, hogy Perzsia az ókori világ egyik legfontosabb civilizációja volt. 

Kinek szab még gátat Irán földrajza?

Magának Iránnak és a gazdaságának. Tekintve, hogy sok kis közösség él elkülönülve, a gazdasági fejlődés egyik pillérét alkotó kollektív nemzeti egység terve egyelőre illúzió. Az etnikumok nyelvei pedig egy másik, nagyobb kihívást vázolnak. A vízhiány jelentős probléma a földek öntözése miatt is, (egyébként sincs sok belőlük), a folyók közül pedig csak az iraki határnál lévő Karun-folyó alkalmas hajózásra. Ezzel parallel az ország több nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, a légi forgalom üzleti kritikus az ország működését tekintve.

Bár Iráné a világ negyedik legnagyobb olaj- és második legnagyobb gázkészlete, a nyolcvanas években zajló irak-iráni háború áldozatává váltak a finomítóik. Emiatt sem hatékony a termelés. Az energia az ország legfontosabb exportcikke, az olajmezők Irakhoz, Szaud-Arábiához és Kuvaithoz esnek közel. A gázmezők az Alborz-hegység felé, illetve a Perzsa-öbölnél találhatók, az ország belsejében pedig Komnál (közel Teheránhoz). A világ aggódva figyeli Irán urándúsító tevékenységét is, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei számára pl. nem megengedett, hogy lokális vizsgálatot folytassanak, vajon Irán készít-e nukleáris fegyvereket.

Érdemes figyelmet fordítanunk az Ománi-öbölre is

Egy Irán elleni támadás azért sem lenne jó felvetés, mert Teherán könnyedén lezárná a kb. 40 km széles Hormuzi-szorost: itt halad át a világ olajszállítmányának egyötöde. Ugyanakkor, ha nincs „be”, akkor nincs „ki” sem, Iránnak pont annyira fontos, hogy az olaját exportálja, mint hogy zárja a szorost.

Az ország múltjára és aktuális működésére, a fundamentalista meggyőződéseit aktívan népszerűsítő tevékenységére a cikk rövidsége miatt nem lehet részletesen kitérni és jelen esetben nem is cél. Irán fellendüléséhez valószínűleg egy keskeny út létezik a Hormuzi-szoros uralmán túl: az ország diplomáciai kapcsolatainak erősítése. Abban a kérdésben, hogy mi a jó az országnak (i) és miben hisznek (ii), a második dominál és amely erősen gátat szab az ország energiaiparának potenciális modernizációjának, hiszen visszafogott a világ részéről az érdeklődés a közös üzletelésre. A közelmúltban történt izraeli eseményekig Irán és a nagyhatalmak közötti kapcsolat lényegében azon alapult, hogy "ha jól viselkedsz, vásárolunk Tőled": ebben a "húzd meg-ereszd meg", jutalom-büntetés jellegű dinamikában mostantól jelentős fordulatokra és szankciókra számíthatunk. 

A térkép forrása: https://www.worldometers.info/