Trump újraválasztása várhatóan megerősíti az amerikai-kínai rivalizálást, amely nemcsak Kína, hanem egész Ázsia gazdasági és politikai jövőjére jelentős hatással lehet. Az USA kifejezetten deklaratív politikája, Kína ellenintézkedései és a regionális hatalmi egyensúly átrendeződése egyre összetettebb geopolitikai környezetet teremthet. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy az ázsiai országok hogyan navigálnak ebben az új korszakban, miközben a két szuperhatalom között próbálnak egyensúlyozni. Nem lesz könnyű. Trump nyilvánvalóan új fejezetet nyit az USA és Kína közötti konfliktusban. De mit jelenthet mindez Kína gazdasági jövője és a régió politikai stabilitása szempontjából? Mit lehet predesztinálni a múlt fejleményeire alapozva?

Trump első elnöksége alatt az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatok mélypontra kerültek, a vámháború lényégben mindkét fél gazdaságát sújtotta. Az újraválasztásával Trump várhatóan tovább növeli a nyomást Kínára, a kínai importárukra kivetett vámok további emelése valószínű, különösen a technológiai és ipari termékek terén. Ez közvetlenül érintheti Kína exportorientált gazdaságát. Az amerikai cégek távolmaradása Kínától, illetve a kínai technológiai vállalatok, például a Huawei elleni szankciók új szintre léphetnek.

A dollár dominanciájának növekedésére számíthatunk, miközben várható Kína részéről különféle programcsomagok révén a jüan használatának ösztönzése.

Kép forrása: Adventure Life 

Kína az elmúlt években arra törekedett, hogy csökkentse külföldi függőségét, különösen az amerikai technológia és mezőgazdasági import tekintetében. Tovább erősítheti a belső piacára való összpontosítást, miközben fenntartja a külföldi kereskedelmi kapcsolatokat. Valószínűleg a chipgyártás és innováció felgyorsítására kényszerül, hogy ellensúlyozza az amerikai szankciókat.

Trump korábbi politikáját folytatva várható, hogy az USA megerősíti Tajvan katonai támogatását, ami tovább növeli a feszültséget Pekinggel. Az amerikai fegyverexport Tajvan számára új rekordokat érhet el. Az USA haditengerészetének jelenléte a térségben várhatóan erősödik, ami Ázsia számos országa számára biztonsági dilemmát jelent majd. Nagyon valószínű, hogy Trump Japánnal, Indiával és Ausztráliával a Quad szövetség (Quadrilateral Security Dialogue) keretében szorosabbra fűzi a kapcsolatokat. (Magának a szövetségnek többnyire a tengeri biztonság és a demokratikus értékek védelme a célja. A kép úgy teljes, hogy a szövetség nem formális és nem rendelkezik kötelező érvényű védelmi megállapodással, így az USA és Kína közötti eszkaláció esetén nem garantált a kollektív fellépés.) Trump India és Japán iránti szövetsége új erővonalakat vázolhat Kína irányába. Mindkét ország várhatóan erősödni fog gazdasági értelemben. Trump politikája Kína és Észak-Korea kapcsolatát is befolyásolhatja, mivel Kína stratégiai érdekből támogathatja Phenjant az USA ellensúlyozására. Kína Pakisztánnal való együttműködése a gazdasági és katonai téren tovább mélyülhet. Ez az együttműködés az Egyesült Államok számára kihívást jelenthet az Indo-csendes-óceáni térség stabilitásában.

Kínának belső problémákkal is szembe kell néznie, például az idősödő népesség, a magánszektor lassulása és a munkanélküliség növekedése. Ez tovább nehezíti a Trump által indított nyomás kezelését.

Nem lesz irigylésre méltó helyzetben az Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) sem: míg gazdasági szempontból Kína dominanciájával kell számolniuk, addig az amerikai katonai támogatás továbbra is kardinális kérdés.

Hol keresi a szövetségesét várhatóan Kína?

Ahol a legtöbben mostanság: Afrikában, illetve kiemelten Közel-Keleten és Dél-Amerikában törekszik majd ellensúlyozni az USA nyomását.

Kína Oroszországgal való együttműködése is kulcsszerepet játszhat, különösen az energiapiacokon és a geopolitikai szövetségben.

Kit és mit érinti még a versengés?

A nyersanyagokat és az energiaforrásokat. Délkelet-Ázsia és Afrika új gazdasági lehetőségek elé néz. Amennyire lehetőség, annyira átok is: a legtöbb nyersanyag-lelőhely egyben a melegágya a geopolitikai feszültségnek is.

A kisebb ázsiai államok nem igazán tudják kikerülni Kínát, még ha oly csábító is az USA támogatása.

Vietnám és Fülöp-szigetek várhatóan keresni fogják a stratégiai kapcsolatot az USA-val.

Fokozódhatnak a Kína által végzett kibertámadásokra és szellemi tulajdonlopásra adott amerikai válaszlépések. Az USA további szankciókat vezethet be, és növelheti a kritikus infrastruktúrák védelmét. Kína valószínűleg felgyorsítja a saját 5G és mesterséges intelligencia technológiáinak fejlesztését, míg Trump újraválasztásával az USA szövetségeseivel közösen alternatív digitális infrastruktúrát próbálhat kínálni.

A Trump-adminisztráció katonai nyomása arra ösztönözheti Kínát, hogy tovább modernizálja haderejét, különösen a tengerészetet és a rakétarendszereket.

Trump előző ciklusa alatt csökkentette az amerikai részvételt olyan globális intézményekben, mint a WTO vagy az ENSZ, miközben Kína növelte ezekben a befolyását. A második Trump-adminisztráció valószínűleg tovább gyengíti az ilyen szervezeteket, miközben Kína próbálhat domináns szerephez jutni.

Az igazán nagy kérdés nem az, hogy ki nyer ebben a rivalizálásban, hanem az, hogy vajon a két szuperhatalom megtalálja-e a módját annak, hogy vezető szerepüket a világ javára használják. Lehet-e egy újfajta diplomáciai megközelítés – például egy átfogó globális kereskedelmi és biztonsági egyezmény – az a megoldás, amely hosszú távon enyhíti az USA és Kína közötti konfliktust?

Donald Trump újraválasztása erős jelzést küldött a piacoknak a várható gazdaságpolitikákról. Általában mit érint egy amerikai elnökválasztás eredménye és most mit jelenthet? Illetve mi történt Obama idején?

Trump újraválasztása kapcsán az alábbiakat érdemes figyelembe vennünk:

A részvénypiac általában pozitívan reagál a kereskedelembarát intézkedésekre, mint például az alacsonyabb adókra és a deregulációra, amelyek Trump programjának középpontjában állnak. Mely ágazatok profitálhatnak ebből? Például az energiaipar, a pénzügyi szektor, az ipari és a védelmi ágazat.

Az államkötvények hozamai emelkedni szoktak a kormányzati költekezés (például infrastruktúrára) és az esetleges infláció növekedésének várakozása közepette. Az inflációs várakozások a kötvények eladásához vezethetnek, ami alacsonyabb kötvényárakat és magasabb hozamokat eredményez. Ez a „reflációs kereskedelem” az inflációval együtt növekedési várakozásokat tükröz.

Az adócsökkentési és fiskális ösztönző programokkal kapcsolatos várakozások erősíthetik az amerikai dollárt. Az infláció növekedésére irányuló várakozások a kamatlábak emelkedését eredményezhetik, ami vonzóbbá teszi az amerikai dollárt a magasabb hozamok keresői számára. Azonban az erős dollár vegyes hatással járhat, például csökkentheti az amerikai export versenyképességét globálisan.

Trump infrastruktúrára vonatkozó költekezési tervei várhatóan kedveznek az építőiparhoz, nehézgépekhez és anyagokhoz kapcsolódó ágazatoknak. Ez növekedési lehetőségeket kínál a beton-, acél-, építőipari gépek és kapcsolódó iparágak számára.

A republikánusok irányítása mellett a dereguláció új lendületet kaphat, különösen az energiaágazatban. Az olaj-, gáz- és szénipari vállalatok esetében enyhíthetik a környezetvédelmi előírásokat, ami rövid távon javíthatja a nyereségességüket. Azonban a megújuló energiaforrások számára kedvezőtlenebb lehet a környezet a csökkentett támogatások miatt.

Trump adminisztrációja várhatóan folytatja a Dodd-Frank szabályozások visszavonását, amely kedvez a bankoknak és pénzügyi szolgáltatóknak a csökkentett megfelelési költségek és a hitelnyújtás növekedése révén. Ennek eredményeként a pénzügyi részvények pozitív teljesítményt mutathatnak.

Trump katonabarát hozzáállása és a védelmi kiadások növelésére tett ígérete nagyobb állami szerződéseket jelenthet a védelmi és repülőgépgyártó vállalatoknak, amelyek várhatóan növelhetik részvényárfolyamaikat.

Trump reformtörekvései az egészségügy területén volatilitást idézhetnek elő ebben az ágazatban. Ha kormánya az egészségügyi költségek szabályozására vagy az Affordable Care Act (Obamacare) egyes elemeinek megszüntetésére törekszik, az eltérően hathat az egészségügyi szolgáltatókra, biztosítókra és gyógyszergyártókra.

Trump „America First” kereskedelempolitikája, beleértve a vámok esetleges növelését, kockázati tényezőt jelent a nemzetközi kereskedelemre épülő multinacionális vállalatok számára. A magasabb vámok növelhetik a gyártók költségeit, és kereskedelmi feszültségeket idézhetnek elő, különösen Kínával és más kereskedelmi partnerekkel. Ez a protekcionista hozzáállás megzavarhatja az ellátási láncokat és bizonytalanságot vihet a globális piacokra, növelve a volatilitást.

Bár Trump újraválasztásának rövid távú hatása a gazdasági növekedés ösztönzése és a tőkepiacok erősítése lehet az üzletbarát intézkedések révén, a hosszú távú hatás a növekedés és az infláció egyensúlyától függ. Ha a vámok és költekezés magas inflációt idéz elő fenntartható növekedés nélkül, a Federal Reserve szigorúbb kamatemelési politikára kényszerülhet, ami visszafoghatja a gazdasági bővülést. Továbbá, a kereskedelmi feszültségek folytatódása globális gazdasági terhet róhat, amely kihívásokat jelenthet azoknak az amerikai vállalatoknak, amelyek nemzetközi szinten is jelen vannak.

Mi történt Obama megválasztásakor?

Obama hivatalba lépésekor a 2008-as gazdasági válság mélypontján volt az ország. Ennek kezelésére egyik első lépéseként Obama támogatta az amerikai gazdaság megsegítésére szánt Amerikai Gazdasági és Reinvestációs Törvényt (ARRA), amelyet 2009 februárjában fogadtak el.

Obama jelentős állami támogatást nyújtott az amerikai autóiparnak (főként a General Motors és a Chrysler esetében), amely a válság idején komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött. Az autóipari mentőcsomag megakadályozta a nagy autógyártók csődjét, és ezzel több százezer munkahelyet mentett meg.

Az egyik legfontosabb és legvitatottabb reform Obama elnöksége alatt az Affordable Care Act, ismertebb nevén az Obamacare volt, amelyet 2010-ben vezettek be.

Az Obama-kormányzat jelentős szabályozási reformokat vezetett be a pénzügyi szektorban, hogy megakadályozzák a 2008-as válsághoz vezető helyzet megismétlődését. A Dodd-Frank Wall Street Reform és Fogyasztóvédelmi Törvényt 2010-ben fogadták el, amely szigorúbb szabályozásokat vezetett be a bankok és pénzügyi intézmények számára, különös tekintettel a hitelezési és kockázatkezelési gyakorlatokra.

Obama elnöksége alatt lassan, de folyamatosan javult a munkaerőpiaci helyzet. Az elnöksége kezdetén az USA-ban a munkanélküliség meghaladta a 10%-ot, de az általa hozott intézkedések és a gazdaság lassú fellendülése révén a második ciklus végére 5% alá csökkent.

Obama egyik kiemelt célja a klímaváltozás elleni küzdelem volt. Elnöksége alatt támogatta a megújuló energiákat, és számos környezetvédelmi intézkedést hozott, amelyek elősegítették a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését.

Mit várhatunk Trumptól?

Pontosan azokat, amelyekre korábban ígéretett és amelyekből többet megvalósított. Trump elnöksége alatt az ígéretei közül több is valóra vált, különösen az adócsökkentés, a dereguláció, a bevándorlás szigorítása és a bírói kinevezések terén. Gazdaságpolitikája az adócsökkentésekre és a deregularizációra összpontosított, míg külpolitikájában és kereskedelempolitikájában protekcionista lépéseket tett, amelyek vegyes hatással voltak az amerikai gazdaságra és a globális piacokra. Ez az éra várhatóan folytatódik.

A kőolaj a világ egyik legfontosabb árucikke. Az árát sok paraméter befolyásolja és talán evidens lenne a kereslet-kínálat kapcsolatával kezdenünk, mégis jóval izgalmasabb tényező az olaj kitermelési helye. A világ kőolaj-kitermelésének nagy része ugyanis olyan régiókban található, amelyek történelmileg is „hajlamosak” a politikai zavargásokra. Ez pedig a világpiaci szereplőket állandó éberségre ösztönzi. Bár elemi érdeke minden szereplőnek, hogy a termék és a tőke áramlása zavartalan legyen, ez korántsem ilyen egyszerű.

Több jelentős olajár-sokk is bekövetkezett a politikai események miatt, pl. az 1973-74-es arab olajembargó, az iráni forradalom és az iráni-iraki háború az 1970-es évek végén és az 1980-as években, valamint az Öbölháború az 1990-es években. Vagy elég csak a közelmúltra visszatekintenünk, pl. Nigériában, Venezuelában, Irakban, Iránban és Líbiában.

A fentin túl az olaj árát jelentősen befolyásolják a globális gazdasági kilátások, leginkább olyan események, amelyek megzavarhatják a kőolaj és a kőolajból származó termékek piacra jutását, ebbe beletartozik a fentebb említett geopolitika, illetve az időjárás is. Például hurrikánok esetén leállítják a termelést és a finomítókat. A piac reakciója erre az árak emelkedése. Nagy hidegben rövidebb idő alatt történik a szállítás, ami szintén magasabb árakat eredményez.

Infrastrukturális problémák is adódhatnak, pl. finomítói üzemzavarok vagy csővezeték-problémák korlátozhatják az olaj áramlását, amelyek szintén felhajtják az árakat. A rövid távon jelentkező problémák megoldását követően jellemzően gyorsan visszarendeződik.

A kereslet-kínálat nexusában a bizonytalanság az árak volatilitásához vezet. Az olajkitermelés rugalmasnak semmiképp sem tekinthető, hiszen megnövekedett kereslet esetén a termelés növeléséhez évek is kellhetnek az infrastruktúra miatt.

Bármilyen zavar méretét, jellegét és várható időtartamát illetően a piaci szereplők elsősorban a készletek rendelkezésre állását veszik figyelembe. Ha van elegendő tartalék, akkor a zavar hatása nem lesz jelentős az árakra.

További tényezők és érdekességek:

• A világon számos nyersolajfajtát termelnek ki. Az olaj minősége és a lokációból adódó eltérések okozhatnak árkülönbségeket, de az olajpiac globális integráltsága miatt az árak általában együtt mozognak.
• A nyersolaj kiemelkedő szerepet tölt be a globális nyersanyagpiacon, tekintve, hogy az olajárak változása hatással van a világgazdaságra. Így azok az országok vagy csoportok, amelyek nyersolajat termelnek, szintén hatással vannak a globális piacra. Az OPEC, ami a "Organization of the Petroleum Exporting Countries" rövidítése, a világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező országok közössége. Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét. Jelentős befolyással rendelkeznek a világpiaci olajárak felett. A legnagyobb olajkitermelők azonban nem csak OPEC-tagok (2023): a legnagyobbak az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia (OPEC-tag), Oroszország és Kanada.
• A benzin és a nyersolaj ára általában együtt mozog.
• A gazdasági növekedés az olaj iránti keresletet ösztönzi. Ellenpélda, hogy a járványidőszak alatt az olaj ára kritikus időszakot élt meg.
• Tekintve, hogy az olaj energiaforrás, téves azt gondolni, hogy csak a benzinkutakon érződik az áringadozás. Szinte mindent érint, mert szinte mindenhez kell. Láthatatlan, de érződik.
• Az iparág emberek millióinak ad munkát nap mint nap, bár a kitermelés, a feldolgozás jobban igényli az infrastruktúrát, a berendezéseket, mint a humánerőforrást.
• Noha az emelkedő olajárak képesek ösztönözni a fenntartható megoldások iránti keresletet, a megújuló energiaforrások egyszerűen nem tudják kiváltani az olajat. Legalábbis egyelőre.

Az IBISWorld piackutatása szerint az iparág teljes bevétele 2023-ban megközelítőleg 4.300 milliárd dollárt tett ki.

A legnagyobb olaj- és gázipari szereplők közé tartozik az Exxon, a Chevron és a BP.

Iránt már sokan megpróbálták elfoglalni vízi vagy szárazföldi úton a történelem során. Ahhoz, hogy megértsük az országot, (korábbi ismertebb nevén Perzsiát), a földrajzával érdemes tisztában lennünk. A határait héjszerűen hegyláncok borítják, középütt az országot kopár sósivatagok lepik el. A hegyek áthatolhatatlan akadályt képeznek. Az egyetlen látszólag hatékony lehetőség Irán megtámadására a légi stratégia lenne, de ettől még az amerikaiak is óvakodnak, lévén, hogy Irán egy potenciális atomhatalom. A légi támadás mindösszesen egy erős kezdéshez lenne elég, a szárazföldön nyilvánvalóan a hazaiak vannak előnyben.

Mivel szembesültek korábban a szárazföldről támadók?

Bárki, aki szárazföldi harcot választott, előbb hegyekkel, mocsarakkal és sivatagokkal kellett, hogy megbirkózzon.

Nyugatra a Zagrosz-hegység fut le a Hormuzi-szorosba, délre a Közép-Makrán-hegység terül el. Ez az első akadály, védőfal, amit bármelyik támadónak „meg kell ugrania”. Nyugatról csupán egy egérút mutatkozik, ez pedig Irak irányából a Satt-el-Arab folyó, ami kézenfekvő megoldás lenne, de az iráni határ mocsaras és így ez a földrajzi adottság is Iránnak kedvez. Még ha ezen túl is jut az ambiciózus támadó, rögtön a Zagrosz-hegységgel találkozik.

Ha északról, a Kaszpi-tenger felől próbálkozunk, az Alborz-hegység állja utunkat. Bár az afgán határnál alacsonyabb hegyek vannak, azokon sem könnyű átjutni. Tehát nyugatról, északról és keletről hegyek kerítik körbe az országot, a keletről jövő hegyvonulatok is a Hormuzi-szorosba futnak.

Volt, aki sikerrel járt? Nagy Sándornak adódtak sikerei komoly véráldozatok árán, később, az 1200-as években a mongoloknak, de hiába foglalták el a területet, nem voltak felkészülve arra, hogy ilyen körülmények között miként kell működtetni a társadalmat, tekintve, hogy a lakosság egy része elbújva élt a hegyláncok között. (Ez a szeparálódás pedig számos etnikumot is jelent, amelyeknek a meggyőződéseit nem könnyű összehangolni.) Mintha meghódítanánk egy terepet, amin nem tudunk túl sok mindent csinálni. Az oszmánoknak az 1500-as években voltak nagy volumenű terveik, de végül és hosszú távon a hegyek döntöttek. A történelem folyamán mindig felmerültek – többek között az ország elérhetetlenségéből és kulturális kincseiből fakadó – vonzalmak más közösségek részéről, amelyeket végül a földrajz rendezett. (Ahogy Iránnak is voltak és vannak hódító törekvései.) Ne feledjük, hogy Perzsia az ókori világ egyik legfontosabb civilizációja volt. 

Kinek szab még gátat Irán földrajza?

Magának Iránnak és a gazdaságának. Tekintve, hogy sok kis közösség él elkülönülve, a gazdasági fejlődés egyik pillérét alkotó kollektív nemzeti egység terve egyelőre illúzió. Az etnikumok nyelvei pedig egy másik, nagyobb kihívást vázolnak. A vízhiány jelentős probléma a földek öntözése miatt is, (egyébként sincs sok belőlük), a folyók közül pedig csak az iraki határnál lévő Karun-folyó alkalmas hajózásra. Ezzel parallel az ország több nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, a légi forgalom üzleti kritikus az ország működését tekintve.

Bár Iráné a világ negyedik legnagyobb olaj- és második legnagyobb gázkészlete, a nyolcvanas években zajló irak-iráni háború áldozatává váltak a finomítóik. Emiatt sem hatékony a termelés. Az energia az ország legfontosabb exportcikke, az olajmezők Irakhoz, Szaud-Arábiához és Kuvaithoz esnek közel. A gázmezők az Alborz-hegység felé, illetve a Perzsa-öbölnél találhatók, az ország belsejében pedig Komnál (közel Teheránhoz). A világ aggódva figyeli Irán urándúsító tevékenységét is, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei számára pl. nem megengedett, hogy lokális vizsgálatot folytassanak, vajon Irán készít-e nukleáris fegyvereket.

Érdemes figyelmet fordítanunk az Ománi-öbölre is

Egy Irán elleni támadás azért sem lenne jó felvetés, mert Teherán könnyedén lezárná a kb. 40 km széles Hormuzi-szorost: itt halad át a világ olajszállítmányának egyötöde. Ugyanakkor, ha nincs „be”, akkor nincs „ki” sem, Iránnak pont annyira fontos, hogy az olaját exportálja, mint hogy zárja a szorost.

Az ország múltjára és aktuális működésére, a fundamentalista meggyőződéseit aktívan népszerűsítő tevékenységére a cikk rövidsége miatt nem lehet részletesen kitérni és jelen esetben nem is cél. Irán fellendüléséhez valószínűleg egy keskeny út létezik a Hormuzi-szoros uralmán túl: az ország diplomáciai kapcsolatainak erősítése. Abban a kérdésben, hogy mi a jó az országnak (i) és miben hisznek (ii), a második dominál és amely erősen gátat szab az ország energiaiparának potenciális modernizációjának, hiszen visszafogott a világ részéről az érdeklődés a közös üzletelésre. A közelmúltban történt izraeli eseményekig Irán és a nagyhatalmak közötti kapcsolat lényegében azon alapult, hogy "ha jól viselkedsz, vásárolunk Tőled": ebben a "húzd meg-ereszd meg", jutalom-büntetés jellegű dinamikában mostantól jelentős fordulatokra és szankciókra számíthatunk. 

A térkép forrása: https://www.worldometers.info/

Több makro-tényező is kedvezően befolyásolta azt, hogy Luther Márton a tanításaival képes volt alapjaiban megrengetni a katolikus egyházat. Kezdjük az események hátterével.

A középkorban a pápa és a püspökei feltételekhez kötötték az üdvösség elérését, amelyet az átlagemberek különféle módokon, áldozatokon és adóformákon keresztül érhettek el: lényegében ez volt a gazdasági modell. A kereszténység kezdetben nem igényelt templomokat, papokat, kellékeket. Ehhez képest 313-től az 1400-as évekig a katolikus egyház olyan megkérdőjelezhetetlen hatalomra tett szert, ami a mindennapokat teljes mértékben átszőtte. Azzal, hogy a kereszténység rómaivá vált, új éra köszöntött be. A kereszténység rómaivá azért vált, mert egyrészt Constantinus megkeresztelkedett (313), másfelől azért, mert a Római Birodalom erre kedvező táptalajt biztosított a szellemi háttere miatt. A Római Birodalom bukása (476) után pedig az addigra felépített egyházi rendszer sikerrel működtette tovább a fent említett konstrukciót.

Miért tudta 313-1400 között fenntartani az egyház a hatalmát?

Az emberek miatt. Egyrészt azok miatt, akik működtették a rendszert, hiszen vagy elemi, anyagi érdekük fűződött hozzá, vagy épp a családjuk féltése miatt alkalmazkodtak. A másik és jelentős ok az, hogy nagyon kevesen tudtak latinul. Tehát közel 1000 év távlatában egy szinte tökéletes gépezet tudott több millió embert befolyásolni a tájékozatlanság miatt is. A pápa és a püspökök alakították a narratívát.

A katolikus egyház kizárólagosságot formált a latin nyelvű szövegek és elsősorban a Biblia fő értelmezéséhez. Tekintve, hogy az emberek többsége egy szót sem értett belőle, megkérdőjelezni sem tudták. Aki pedig megkérdőjelezte, eretneként gyorsan a halálát lelte. Az emberek azt az értelmezést fogadták el, amit készen kaptak az egyház vezetőitől. Az egyéni véleményre, gondolatokra az igény nulla felé tendált az egyház részéről.

Ráadásul minden hétköznapi teendőhöz papra volt szükség, pontosan emiatt a rendszer egyik titka az, hogy könnyedén ellenőrizhető volt a hívek élete és gondolatvilága. Sokan hagyták a vagyonukat az egyházra bűnbocsánatért. Az egyház képviselői pazar palotákban, fényűző életet éltek mások vagyonának elkobzása révén is annak ellenére, hogy maga Krisztus is figyelmeztetett a gazdagság veszélyeire. A rendszer harmadik titka pedig az volt, hogy a hitrendszer vagy épp nevezzük őket csak mintázatoknak, családon és kis közösségen belül öröklődtek, azon az esetlegesen zárt szinten is megtörtént a fenyítés az előírások megszegéséért, ahol esetleg az egyház figyelő tekintete épp nem volt jelen.

Luther Márton

Miért és hogyan sikerült Luthernek megrengetnie a katolikus egyházat?

Egy alku megdöntésével. Ez volt az alku: „ha ezt teszed, Tied az üdvösség, ha nem teszed, a pokolra jutsz.”

Luther legfontosabb felismerése Pál rómaikhoz intézett levele, amelyben lényegében az áll: az embert kizárólag a Krisztusba vetett hite mentheti meg. Az előzményekben leírt szisztéma a tevőlegességen alapul: tenni, adni, átadni kell valamit annak érdekében, hogy az üdvösség megtörténjen. Mindezt az egyháznak vagy az egyházon keresztül. Ezzel szemben Pál levele kimondja: elég a Krisztusba vetett hit.

Sem papokra, sem áldozatokra, sem adókra nincs szükség. A keretrendszer, a csillogó apparátus a fenti tükrében tehát felesleges.

A botrány gyorsan kitört és a katolikus egyház visszautasította Luther tanait. Luther válasza sem késett azzal, hogy nem ismeri el autoritásnak az egyházfőt. Ha valami nem szerepel a Bibliában, akkor milyen alapon formál a katolikus egyház jogot arra, hogy embereket befolyásoljon és károsítson meg velük? Márpedig az egyház eszközkészlete és fent említett üzleti modellje nem szerepelt a Bibilában. Luther szerint az egyetlen irányadó a Biblia.

Ezzel együtt a reformáció egyik legfontosabb üzenete, hogy a kereszténység nem római, amire az egyház alapozza a tanait.

Miért úszta meg Luther a máglyahalált?

Bárki, aki hasonlót lépett volna, mint a teológus és professzor Luther Márton, pillanatok alatt a máglyán találta volna magát. Luther viszont tudta, hogy rendszer ellen kizárólag egy másik rendszerrel tud fellépni, azaz:

1. Lefordította a Bibliát németre és így bárki el tudta olvasni, aki értett németül. Ezzel a saját felelősség kérdésköre is felmerült. Az olvasottak tükrében tudsz gondolatokat formálni. Te magad mondhatsz véleményt. Ez merőben új jelenség volt. A szabad gondolkodás általában párbeszédet eredményez.
2. Közrejátszott a gyorsaság és így a szerencse is. Az akkoriban viszonylag fiatalnak számító (kb. 50 éves múltra visszatekintő) könyvnyomtatással gyorsabban tudta terjeszteni a tanait, mint addig bárki más. Luther a katolikus egyház számára aggasztó gyorsasággal tudott híveket szerezni és így közösséget építeni. Mire a pápa lépett volna, már mindenki tudott Lutherről és a tanairól.
3. A harmadik ok pedig a német hercegek által biztosított védelem. Ne feledjük, hogy Németország akkoriban nem egy ország volt, hanem államok nem túl szoros szövetsége. Nem volt egy központi entitás. Az egyháznak ott is voltak földjei, adót szedtek és saját helyi püspököket neveztek ki. Ez utóbbiba sem volt beleszólásuk az ottélőknek. Luther révén a hercegeknek felcsillant a remény, hogy változtassanak ezen az igen kedvezőtlen helyzeten – végül sikerrel.

+1. Luther attitűdje komoly szerepet játszott a folyamatban. Képzelje el a kedves olvasó, mekkora lelkierőt és elszántságot igényelt az Luthertől, hogy kezdetben teljesen egyedül egy birodalom méretű entitással szembeszálljon? 

A lutheránus egyház térhódítása egy újabb jelenséget hozott magával. Azzal, hogy a Bibliát végre egyénileg is lehetett értelmezni, törvényszerűen Luther tanait is megkérdőjelezték mások és újabb egyházak jöttek létre. 

A kép forrása ide kattintva.

Ha most az 1200-as években élnénk, valószínűleg épp nem az óévet búcsúztatnánk. A január 1 tartós újévi dátumként egy meglehetősen újkeletű gazdasági és politikai döntés a történelem több ezer éves távlatában. A dátum változásának az évszázadok során a teljesség igénye nélkül köze volt a mezőgazdasági teendőkhöz, az országok és a népek szokásaihoz, a csillagászathoz, a római naptárhoz, a tavaszi napéjegyenlőséghez, az Angyali üdvözlethez és Jézus születéséhez. Európában, a legtöbb országban március 25-e honosodott meg az újév napjaként elsősorban vallási okok miatt, de az újév kapott már helyet december 24-én, december 25-én, január 6-án, március 1-én és március 5-én is.

Érdekesség, hogy január 1-e újévi kezdődátumként többször is elfogadásra, majd eltörlésre került a történelem során. Alapvetően Európában tartósan csak pár évszázada búcsúztatjuk az évet december 31-én január 1-be fordulva: 1582 óta, amikor XIII. Gergely pápa a naptárreformját véghez tudta vinni. A január 1-i dátumot 1691-ben XI. Ince pápa véglegesítette, ugyanakkor Anglia 1752-ig „ragaszkodott” március 25-höz, más dél-európai országok pedig csak legyintettek, hogy náluk „már régóta" január 1-e az újév.

Mummers from Oxford, Bodleian Library MS Bodley 264.

További érdekesség, hogy míg a január 1 hagyománnyá nem vált, az óév búcsúztatása a középkorban országonként, sőt azokon belül kultúránként is eltért. A középkoriak kvázi „időutazók” voltak, ezt jól példázza Frances és Joseph Gies az Élet egy középkori városban című könyve is az alábbi összegzéssel:

„Egy utazó, aki a velencei év első napján, 1245. március 1-jén indult útnak Velencéből, 1244-ben találta magát, amikor Firenzébe ért; és rövid tartózkodás után Pisába indul tovább, ahol 1246-ba lép. Nyugat felé haladva visszatér 1245-be, amikor Provence-ba érkezik, és amikor húsvét (április 16) előtt megérkezik Franciaországba, ismét 1244-ben lesz."

Ha azt gondolnánk, ez egy jópofa véletlen, a dátumok eltérése komoly hatással bírt például a kereskedelemre, idővel nem tűrt halasztást egy mindenki által elfogadott egységes naptár, ugyanis bevétel múlott rajta.

Általában van elképzelésünk a szigorú vallásosság és a tivornyák kettősségéről, mégis, ha zaftos részletekre vágyunk a középkori újévi ünneplés módját illetően, kicsit csalódnunk kell: a hangos, kiadós újévi ünneplést a középkoriak lenézték, pogány szokásnak tartották, a középkor idősávjában, egészen kb. a XV. századig szó sem volt ilyesmiről. Március 25-én az ünneplés inkább vallási felvonulás, Máriának tett felajánlások az akkor elvárt morális keretek között.

Adódott persze kivétel: a Bolondok ünnepe, amely mai szemmel egy „mindent lehet” party-sorozatnak, fesztiválnak tűnik. Január 1-én ünnepelték, Franciaországból indult és ekkor még nem volt köze az újévhez. A világ a feje tetejére állt: áludvart állítottak fel és álpápát választottak, az alacsonyabb osztályokba tartozók a felsőbb osztálybelikkel együtt mulattak, ezzel is felidézve a pogány római szaturnália ünnepeket (a rómaiaknál december 17-től), amelyeknek során a római rabszolgák szabadon azt mondhattak és tehettek, amit csak akartak következmények nélkül. Ivás, szerencsejáték, dőre öltözködés és viselkedés, kicsapongás, ezzel járt a Bolondok ünnepe: maga a dekadens esemény az egyház rosszallására és nyomására a XVI. században megszűnt, ugyanakkor január 1-e újévi dátumként fennmaradt.

Az év utolsó napján várjuk az új évet, vele együtt bőséget, egészséget és jószerencsét remélünk, fogadalmakat teszünk. Jókedvű ünnepléssel, tűzijátékkal elűzzük a balszerencsét. Tágabb értelemben erről is szól a szilveszteri buli: az újév napján fogadni a jót és elűzni a rosszat lehetőleg a közösség erejével. 

***

Források:

• About History
• Andrea Cefalo
• Frances and Joseph Gies: Life in a Medieval City (Medieval Life)
• Medievalists
• WOSU