Trump újraválasztása várhatóan megerősíti az amerikai-kínai rivalizálást, amely nemcsak Kína, hanem egész Ázsia gazdasági és politikai jövőjére jelentős hatással lehet. Az USA kifejezetten deklaratív politikája, Kína ellenintézkedései és a regionális hatalmi egyensúly átrendeződése egyre összetettebb geopolitikai környezetet teremthet. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy az ázsiai országok hogyan navigálnak ebben az új korszakban, miközben a két szuperhatalom között próbálnak egyensúlyozni. Nem lesz könnyű. Trump nyilvánvalóan új fejezetet nyit az USA és Kína közötti konfliktusban. De mit jelenthet mindez Kína gazdasági jövője és a régió politikai stabilitása szempontjából? Mit lehet predesztinálni a múlt fejleményeire alapozva?
Trump első elnöksége alatt az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatok mélypontra kerültek, a vámháború lényégben mindkét fél gazdaságát sújtotta. Az újraválasztásával Trump várhatóan tovább növeli a nyomást Kínára, a kínai importárukra kivetett vámok további emelése valószínű, különösen a technológiai és ipari termékek terén. Ez közvetlenül érintheti Kína exportorientált gazdaságát. Az amerikai cégek távolmaradása Kínától, illetve a kínai technológiai vállalatok, például a Huawei elleni szankciók új szintre léphetnek.
A dollár dominanciájának növekedésére számíthatunk, miközben várható Kína részéről különféle programcsomagok révén a jüan használatának ösztönzése.
Kép forrása: Adventure Life
Kína az elmúlt években arra törekedett, hogy csökkentse külföldi függőségét, különösen az amerikai technológia és mezőgazdasági import tekintetében. Tovább erősítheti a belső piacára való összpontosítást, miközben fenntartja a külföldi kereskedelmi kapcsolatokat. Valószínűleg a chipgyártás és innováció felgyorsítására kényszerül, hogy ellensúlyozza az amerikai szankciókat.
Trump korábbi politikáját folytatva várható, hogy az USA megerősíti Tajvan katonai támogatását, ami tovább növeli a feszültséget Pekinggel. Az amerikai fegyverexport Tajvan számára új rekordokat érhet el. Az USA haditengerészetének jelenléte a térségben várhatóan erősödik, ami Ázsia számos országa számára biztonsági dilemmát jelent majd. Nagyon valószínű, hogy Trump Japánnal, Indiával és Ausztráliával a Quad szövetség (Quadrilateral Security Dialogue) keretében szorosabbra fűzi a kapcsolatokat. (Magának a szövetségnek többnyire a tengeri biztonság és a demokratikus értékek védelme a célja. A kép úgy teljes, hogy a szövetség nem formális és nem rendelkezik kötelező érvényű védelmi megállapodással, így az USA és Kína közötti eszkaláció esetén nem garantált a kollektív fellépés.) Trump India és Japán iránti szövetsége új erővonalakat vázolhat Kína irányába. Mindkét ország várhatóan erősödni fog gazdasági értelemben. Trump politikája Kína és Észak-Korea kapcsolatát is befolyásolhatja, mivel Kína stratégiai érdekből támogathatja Phenjant az USA ellensúlyozására. Kína Pakisztánnal való együttműködése a gazdasági és katonai téren tovább mélyülhet. Ez az együttműködés az Egyesült Államok számára kihívást jelenthet az Indo-csendes-óceáni térség stabilitásában.
Kínának belső problémákkal is szembe kell néznie, például az idősödő népesség, a magánszektor lassulása és a munkanélküliség növekedése. Ez tovább nehezíti a Trump által indított nyomás kezelését.
Nem lesz irigylésre méltó helyzetben az Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) sem: míg gazdasági szempontból Kína dominanciájával kell számolniuk, addig az amerikai katonai támogatás továbbra is kardinális kérdés.
Hol keresi a szövetségesét várhatóan Kína?
Ahol a legtöbben mostanság: Afrikában, illetve kiemelten Közel-Keleten és Dél-Amerikában törekszik majd ellensúlyozni az USA nyomását.
Kína Oroszországgal való együttműködése is kulcsszerepet játszhat, különösen az energiapiacokon és a geopolitikai szövetségben.
Kit és mit érinti még a versengés?
A nyersanyagokat és az energiaforrásokat. Délkelet-Ázsia és Afrika új gazdasági lehetőségek elé néz. Amennyire lehetőség, annyira átok is: a legtöbb nyersanyag-lelőhely egyben a melegágya a geopolitikai feszültségnek is.
A kisebb ázsiai államok nem igazán tudják kikerülni Kínát, még ha oly csábító is az USA támogatása.
Vietnám és Fülöp-szigetek várhatóan keresni fogják a stratégiai kapcsolatot az USA-val.
Fokozódhatnak a Kína által végzett kibertámadásokra és szellemi tulajdonlopásra adott amerikai válaszlépések. Az USA további szankciókat vezethet be, és növelheti a kritikus infrastruktúrák védelmét. Kína valószínűleg felgyorsítja a saját 5G és mesterséges intelligencia technológiáinak fejlesztését, míg Trump újraválasztásával az USA szövetségeseivel közösen alternatív digitális infrastruktúrát próbálhat kínálni.
A Trump-adminisztráció katonai nyomása arra ösztönözheti Kínát, hogy tovább modernizálja haderejét, különösen a tengerészetet és a rakétarendszereket.
Trump előző ciklusa alatt csökkentette az amerikai részvételt olyan globális intézményekben, mint a WTO vagy az ENSZ, miközben Kína növelte ezekben a befolyását. A második Trump-adminisztráció valószínűleg tovább gyengíti az ilyen szervezeteket, miközben Kína próbálhat domináns szerephez jutni.
Az igazán nagy kérdés nem az, hogy ki nyer ebben a rivalizálásban, hanem az, hogy vajon a két szuperhatalom megtalálja-e a módját annak, hogy vezető szerepüket a világ javára használják. Lehet-e egy újfajta diplomáciai megközelítés – például egy átfogó globális kereskedelmi és biztonsági egyezmény – az a megoldás, amely hosszú távon enyhíti az USA és Kína közötti konfliktust?
