Iránt már sokan megpróbálták elfoglalni vízi vagy szárazföldi úton a történelem során. Ahhoz, hogy megértsük az országot, (korábbi ismertebb nevén Perzsiát), a földrajzával érdemes tisztában lennünk. A határait héjszerűen hegyláncok borítják, középütt az országot kopár sósivatagok lepik el. A hegyek áthatolhatatlan akadályt képeznek. Az egyetlen látszólag hatékony lehetőség Irán megtámadására a légi stratégia lenne, de ettől még az amerikaiak is óvakodnak, lévén, hogy Irán egy potenciális atomhatalom. A légi támadás mindösszesen egy erős kezdéshez lenne elég, a szárazföldön nyilvánvalóan a hazaiak vannak előnyben.

Mivel szembesültek korábban a szárazföldről támadók?

Bárki, aki szárazföldi harcot választott, előbb hegyekkel, mocsarakkal és sivatagokkal kellett, hogy megbirkózzon.

Nyugatra a Zagrosz-hegység fut le a Hormuzi-szorosba, délre a Közép-Makrán-hegység terül el. Ez az első akadály, védőfal, amit bármelyik támadónak „meg kell ugrania”. Nyugatról csupán egy egérút mutatkozik, ez pedig Irak irányából a Satt-el-Arab folyó, ami kézenfekvő megoldás lenne, de az iráni határ mocsaras és így ez a földrajzi adottság is Iránnak kedvez. Még ha ezen túl is jut az ambiciózus támadó, rögtön a Zagrosz-hegységgel találkozik.

Ha északról, a Kaszpi-tenger felől próbálkozunk, az Alborz-hegység állja utunkat. Bár az afgán határnál alacsonyabb hegyek vannak, azokon sem könnyű átjutni. Tehát nyugatról, északról és keletről hegyek kerítik körbe az országot, a keletről jövő hegyvonulatok is a Hormuzi-szorosba futnak.

Volt, aki sikerrel járt? Nagy Sándornak adódtak sikerei komoly véráldozatok árán, később, az 1200-as években a mongoloknak, de hiába foglalták el a területet, nem voltak felkészülve arra, hogy ilyen körülmények között miként kell működtetni a társadalmat, tekintve, hogy a lakosság egy része elbújva élt a hegyláncok között. (Ez a szeparálódás pedig számos etnikumot is jelent, amelyeknek a meggyőződéseit nem könnyű összehangolni.) Mintha meghódítanánk egy terepet, amin nem tudunk túl sok mindent csinálni. Az oszmánoknak az 1500-as években voltak nagy volumenű terveik, de végül és hosszú távon a hegyek döntöttek. A történelem folyamán mindig felmerültek – többek között az ország elérhetetlenségéből és kulturális kincseiből fakadó – vonzalmak más közösségek részéről, amelyeket végül a földrajz rendezett. (Ahogy Iránnak is voltak és vannak hódító törekvései.) Ne feledjük, hogy Perzsia az ókori világ egyik legfontosabb civilizációja volt. 

Kinek szab még gátat Irán földrajza?

Magának Iránnak és a gazdaságának. Tekintve, hogy sok kis közösség él elkülönülve, a gazdasági fejlődés egyik pillérét alkotó kollektív nemzeti egység terve egyelőre illúzió. Az etnikumok nyelvei pedig egy másik, nagyobb kihívást vázolnak. A vízhiány jelentős probléma a földek öntözése miatt is, (egyébként sincs sok belőlük), a folyók közül pedig csak az iraki határnál lévő Karun-folyó alkalmas hajózásra. Ezzel parallel az ország több nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, a légi forgalom üzleti kritikus az ország működését tekintve.

Bár Iráné a világ negyedik legnagyobb olaj- és második legnagyobb gázkészlete, a nyolcvanas években zajló irak-iráni háború áldozatává váltak a finomítóik. Emiatt sem hatékony a termelés. Az energia az ország legfontosabb exportcikke, az olajmezők Irakhoz, Szaud-Arábiához és Kuvaithoz esnek közel. A gázmezők az Alborz-hegység felé, illetve a Perzsa-öbölnél találhatók, az ország belsejében pedig Komnál (közel Teheránhoz). A világ aggódva figyeli Irán urándúsító tevékenységét is, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei számára pl. nem megengedett, hogy lokális vizsgálatot folytassanak, vajon Irán készít-e nukleáris fegyvereket.

Érdemes figyelmet fordítanunk az Ománi-öbölre is

Egy Irán elleni támadás azért sem lenne jó felvetés, mert Teherán könnyedén lezárná a kb. 40 km széles Hormuzi-szorost: itt halad át a világ olajszállítmányának egyötöde. Ugyanakkor, ha nincs „be”, akkor nincs „ki” sem, Iránnak pont annyira fontos, hogy az olaját exportálja, mint hogy zárja a szorost.

Az ország múltjára és aktuális működésére, a fundamentalista meggyőződéseit aktívan népszerűsítő tevékenységére a cikk rövidsége miatt nem lehet részletesen kitérni és jelen esetben nem is cél. Irán fellendüléséhez valószínűleg egy keskeny út létezik a Hormuzi-szoros uralmán túl: az ország diplomáciai kapcsolatainak erősítése. Abban a kérdésben, hogy mi a jó az országnak (i) és miben hisznek (ii), a második dominál és amely erősen gátat szab az ország energiaiparának potenciális modernizációjának, hiszen visszafogott a világ részéről az érdeklődés a közös üzletelésre. A közelmúltban történt izraeli eseményekig Irán és a nagyhatalmak közötti kapcsolat lényegében azon alapult, hogy "ha jól viselkedsz, vásárolunk Tőled": ebben a "húzd meg-ereszd meg", jutalom-büntetés jellegű dinamikában mostantól jelentős fordulatokra és szankciókra számíthatunk. 

A térkép forrása: https://www.worldometers.info/

Több makro-tényező is kedvezően befolyásolta azt, hogy Luther Márton a tanításaival képes volt alapjaiban megrengetni a katolikus egyházat. Kezdjük az események hátterével.

A középkorban a pápa és a püspökei feltételekhez kötötték az üdvösség elérését, amelyet az átlagemberek különféle módokon, áldozatokon és adóformákon keresztül érhettek el: lényegében ez volt a gazdasági modell. A kereszténység kezdetben nem igényelt templomokat, papokat, kellékeket. Ehhez képest 313-től az 1400-as évekig a katolikus egyház olyan megkérdőjelezhetetlen hatalomra tett szert, ami a mindennapokat teljes mértékben átszőtte. Azzal, hogy a kereszténység rómaivá vált, új éra köszöntött be. A kereszténység rómaivá azért vált, mert egyrészt Constantinus megkeresztelkedett (313), másfelől azért, mert a Római Birodalom erre kedvező táptalajt biztosított a szellemi háttere miatt. A Római Birodalom bukása (476) után pedig az addigra felépített egyházi rendszer sikerrel működtette tovább a fent említett konstrukciót.

Miért tudta 313-1400 között fenntartani az egyház a hatalmát?

Az emberek miatt. Egyrészt azok miatt, akik működtették a rendszert, hiszen vagy elemi, anyagi érdekük fűződött hozzá, vagy épp a családjuk féltése miatt alkalmazkodtak. A másik és jelentős ok az, hogy nagyon kevesen tudtak latinul. Tehát közel 1000 év távlatában egy szinte tökéletes gépezet tudott több millió embert befolyásolni a tájékozatlanság miatt is. A pápa és a püspökök alakították a narratívát.

A katolikus egyház kizárólagosságot formált a latin nyelvű szövegek és elsősorban a Biblia fő értelmezéséhez. Tekintve, hogy az emberek többsége egy szót sem értett belőle, megkérdőjelezni sem tudták. Aki pedig megkérdőjelezte, eretneként gyorsan a halálát lelte. Az emberek azt az értelmezést fogadták el, amit készen kaptak az egyház vezetőitől. Az egyéni véleményre, gondolatokra az igény nulla felé tendált az egyház részéről.

Ráadásul minden hétköznapi teendőhöz papra volt szükség, pontosan emiatt a rendszer egyik titka az, hogy könnyedén ellenőrizhető volt a hívek élete és gondolatvilága. Sokan hagyták a vagyonukat az egyházra bűnbocsánatért. Az egyház képviselői pazar palotákban, fényűző életet éltek mások vagyonának elkobzása révén is annak ellenére, hogy maga Krisztus is figyelmeztetett a gazdagság veszélyeire. A rendszer harmadik titka pedig az volt, hogy a hitrendszer vagy épp nevezzük őket csak mintázatoknak, családon és kis közösségen belül öröklődtek, azon az esetlegesen zárt szinten is megtörtént a fenyítés az előírások megszegéséért, ahol esetleg az egyház figyelő tekintete épp nem volt jelen.

Luther Márton

Miért és hogyan sikerült Luthernek megrengetnie a katolikus egyházat?

Egy alku megdöntésével. Ez volt az alku: „ha ezt teszed, Tied az üdvösség, ha nem teszed, a pokolra jutsz.”

Luther legfontosabb felismerése Pál rómaikhoz intézett levele, amelyben lényegében az áll: az embert kizárólag a Krisztusba vetett hite mentheti meg. Az előzményekben leírt szisztéma a tevőlegességen alapul: tenni, adni, átadni kell valamit annak érdekében, hogy az üdvösség megtörténjen. Mindezt az egyháznak vagy az egyházon keresztül. Ezzel szemben Pál levele kimondja: elég a Krisztusba vetett hit.

Sem papokra, sem áldozatokra, sem adókra nincs szükség. A keretrendszer, a csillogó apparátus a fenti tükrében tehát felesleges.

A botrány gyorsan kitört és a katolikus egyház visszautasította Luther tanait. Luther válasza sem késett azzal, hogy nem ismeri el autoritásnak az egyházfőt. Ha valami nem szerepel a Bibliában, akkor milyen alapon formál a katolikus egyház jogot arra, hogy embereket befolyásoljon és károsítson meg velük? Márpedig az egyház eszközkészlete és fent említett üzleti modellje nem szerepelt a Bibilában. Luther szerint az egyetlen irányadó a Biblia.

Ezzel együtt a reformáció egyik legfontosabb üzenete, hogy a kereszténység nem római, amire az egyház alapozza a tanait.

Miért úszta meg Luther a máglyahalált?

Bárki, aki hasonlót lépett volna, mint a teológus és professzor Luther Márton, pillanatok alatt a máglyán találta volna magát. Luther viszont tudta, hogy rendszer ellen kizárólag egy másik rendszerrel tud fellépni, azaz:

1. Lefordította a Bibliát németre és így bárki el tudta olvasni, aki értett németül. Ezzel a saját felelősség kérdésköre is felmerült. Az olvasottak tükrében tudsz gondolatokat formálni. Te magad mondhatsz véleményt. Ez merőben új jelenség volt. A szabad gondolkodás általában párbeszédet eredményez.
2. Közrejátszott a gyorsaság és így a szerencse is. Az akkoriban viszonylag fiatalnak számító (kb. 50 éves múltra visszatekintő) könyvnyomtatással gyorsabban tudta terjeszteni a tanait, mint addig bárki más. Luther a katolikus egyház számára aggasztó gyorsasággal tudott híveket szerezni és így közösséget építeni. Mire a pápa lépett volna, már mindenki tudott Lutherről és a tanairól.
3. A harmadik ok pedig a német hercegek által biztosított védelem. Ne feledjük, hogy Németország akkoriban nem egy ország volt, hanem államok nem túl szoros szövetsége. Nem volt egy központi entitás. Az egyháznak ott is voltak földjei, adót szedtek és saját helyi püspököket neveztek ki. Ez utóbbiba sem volt beleszólásuk az ottélőknek. Luther révén a hercegeknek felcsillant a remény, hogy változtassanak ezen az igen kedvezőtlen helyzeten – végül sikerrel.

+1. Luther attitűdje komoly szerepet játszott a folyamatban. Képzelje el a kedves olvasó, mekkora lelkierőt és elszántságot igényelt az Luthertől, hogy kezdetben teljesen egyedül egy birodalom méretű entitással szembeszálljon? 

A lutheránus egyház térhódítása egy újabb jelenséget hozott magával. Azzal, hogy a Bibliát végre egyénileg is lehetett értelmezni, törvényszerűen Luther tanait is megkérdőjelezték mások és újabb egyházak jöttek létre. 

A kép forrása ide kattintva.

Ha most az 1200-as években élnénk, valószínűleg épp nem az óévet búcsúztatnánk. A január 1 tartós újévi dátumként egy meglehetősen újkeletű gazdasági és politikai döntés a történelem több ezer éves távlatában. A dátum változásának az évszázadok során a teljesség igénye nélkül köze volt a mezőgazdasági teendőkhöz, az országok és a népek szokásaihoz, a csillagászathoz, a római naptárhoz, a tavaszi napéjegyenlőséghez, az Angyali üdvözlethez és Jézus születéséhez. Európában, a legtöbb országban március 25-e honosodott meg az újév napjaként elsősorban vallási okok miatt, de az újév kapott már helyet december 24-én, december 25-én, január 6-án, március 1-én és március 5-én is.

Érdekesség, hogy január 1-e újévi kezdődátumként többször is elfogadásra, majd eltörlésre került a történelem során. Alapvetően Európában tartósan csak pár évszázada búcsúztatjuk az évet december 31-én január 1-be fordulva: 1582 óta, amikor XIII. Gergely pápa a naptárreformját véghez tudta vinni. A január 1-i dátumot 1691-ben XI. Ince pápa véglegesítette, ugyanakkor Anglia 1752-ig „ragaszkodott” március 25-höz, más dél-európai országok pedig csak legyintettek, hogy náluk „már régóta" január 1-e az újév.

Mummers from Oxford, Bodleian Library MS Bodley 264.

További érdekesség, hogy míg a január 1 hagyománnyá nem vált, az óév búcsúztatása a középkorban országonként, sőt azokon belül kultúránként is eltért. A középkoriak kvázi „időutazók” voltak, ezt jól példázza Frances és Joseph Gies az Élet egy középkori városban című könyve is az alábbi összegzéssel:

„Egy utazó, aki a velencei év első napján, 1245. március 1-jén indult útnak Velencéből, 1244-ben találta magát, amikor Firenzébe ért; és rövid tartózkodás után Pisába indul tovább, ahol 1246-ba lép. Nyugat felé haladva visszatér 1245-be, amikor Provence-ba érkezik, és amikor húsvét (április 16) előtt megérkezik Franciaországba, ismét 1244-ben lesz."

Ha azt gondolnánk, ez egy jópofa véletlen, a dátumok eltérése komoly hatással bírt például a kereskedelemre, idővel nem tűrt halasztást egy mindenki által elfogadott egységes naptár, ugyanis bevétel múlott rajta.

Általában van elképzelésünk a szigorú vallásosság és a tivornyák kettősségéről, mégis, ha zaftos részletekre vágyunk a középkori újévi ünneplés módját illetően, kicsit csalódnunk kell: a hangos, kiadós újévi ünneplést a középkoriak lenézték, pogány szokásnak tartották, a középkor idősávjában, egészen kb. a XV. századig szó sem volt ilyesmiről. Március 25-én az ünneplés inkább vallási felvonulás, Máriának tett felajánlások az akkor elvárt morális keretek között.

Adódott persze kivétel: a Bolondok ünnepe, amely mai szemmel egy „mindent lehet” party-sorozatnak, fesztiválnak tűnik. Január 1-én ünnepelték, Franciaországból indult és ekkor még nem volt köze az újévhez. A világ a feje tetejére állt: áludvart állítottak fel és álpápát választottak, az alacsonyabb osztályokba tartozók a felsőbb osztálybelikkel együtt mulattak, ezzel is felidézve a pogány római szaturnália ünnepeket (a rómaiaknál december 17-től), amelyeknek során a római rabszolgák szabadon azt mondhattak és tehettek, amit csak akartak következmények nélkül. Ivás, szerencsejáték, dőre öltözködés és viselkedés, kicsapongás, ezzel járt a Bolondok ünnepe: maga a dekadens esemény az egyház rosszallására és nyomására a XVI. században megszűnt, ugyanakkor január 1-e újévi dátumként fennmaradt.

Az év utolsó napján várjuk az új évet, vele együtt bőséget, egészséget és jószerencsét remélünk, fogadalmakat teszünk. Jókedvű ünnepléssel, tűzijátékkal elűzzük a balszerencsét. Tágabb értelemben erről is szól a szilveszteri buli: az újév napján fogadni a jót és elűzni a rosszat lehetőleg a közösség erejével. 

***

Források:

• About History
• Andrea Cefalo
• Frances and Joseph Gies: Life in a Medieval City (Medieval Life)
• Medievalists
• WOSU